Bemutatkozás

A Naszály déli lábánál zárt kis völgyben található Kosd falu. Váctól 7 km-re. A domboldal egy kisebb teraszán áll a plébánia templom. Az őskori lelőhelyeken kívül kelta, szarmata VIII.-IX. századi és Árpád-kori régészeti leletek is ismertek. A régészeti kutatások nyomán az valószínű, hogy a nógrádi birtokot 1199-1212 között kapta Boleszló váci püspök. Kosdon hamarosan felépítették a templomot Szent Erzsébet tiszteletére.

Az első templom:

A templom sokáig a barokk templomaink közé tartozott. Műemlék jellegűnek minősítették. Majd az 1974-től kezdődő régészeti kutatásoknak köszönhetően a műemlékjegyzékben már figyelembe vették az eredményeket. Bereck váci püspök számos pápai megbízatása bizonyítja, hogy Rómában is nagy tekintélye volt. Jelentős szervezőmunkát végzett templomokat épített és szentelt föl. Ide soroljuk a Kosdi templomot is.Kutatások során sikerült megállapítani, hogy az északi fal alsó részlete az első román kori templomhoz tartozott. 10 méter széles és 18 méter hosszú templom félköríves szentéllyel záródott.

” Jön a tatár „

Ezt a hírt hozta Budára Dénes nándor. A tatárok Kosdra is pusztulást hoztak abban az időben. A tatárok által okozott károk felszámolása Haymo püspökre várt. Ez azonban nem mehetett olyan gyorsan mivel mindent felégettek és leromboltak a lakosságot pedig megölték vagy elhurcolták. Így a templom kisebb kijavítására kerülhetett csak sor.Az igazi helyreállítás Fülöp püspökhöz fűződik. A bővítés kelet irányba történt.

Gótikus átépítés és bővítés:

Már a kutatások elkezdése során egyértelmű volt, hogy a barokk homlokzatok gótikus részeket is tartalmaz. A XIV. sz. közepén jelentkező gazdasági fellendülés Nógrád megyében is kimutatható volt. E korszak egyik jelentős építkezés Mihály püspök által támogatott a kosdi templom gótikus bővítése volt.

Török hódoltság:

A hódoltság megszűnte után Berkes András prépost lett megbízva a templom visszaszerzésére és a lakosság katolikus hitre való térítésére.

Barokk építkezések a XVIII.sz-ban

A templom rövid ideig a reformátusoké majd 1917-ben véglegesen vissza került. Althan Mihály Frigyes püspök kijavítatta a templomot.Viszont a barokk stílusban történő átalakítás Migazzi váci püspök nevéhez fűződik. Migazzi első építkezése, a templom barokk boltozatának elkészítése és a nyugati homlokzat átalakítása 1766-ban fejeződött be amit a bejárat felett elhelyezett címer bizonyítja.A kosdi templom második barokk építkezésére 1772-1777 között kerülhetett sor. Új berendezések főoltár, szószék elkészítése is erre az időre tehető.1781-ben harangot vett Révoroszi János a templom részére. 14 évvel később készült el a mai napig használható orgona.1785-ben készült el a templom déli oldalán található plébániaház. 1796-ban pedig a főbejárattól oldalra lévő Kálvária.A templom helyreállítása 1974-ben kezdődött dr. Visnyei Lajos plébános szervezésében.

SZENT ERZSÉBET ÉLETE

1207-ben született, a legnagyobb valószínűség szerint Sárospatakon. (Azonban ez a kérdés biztonsággal még nem tisztázott, Pozsony és Buda is a lehetséges születési helyek között szerepel.) Az öt gyermek közül Erzsébet volt a harmadik. Bátyja később IV. Béla néven lett magyar király. Budán keresztelték meg, fényes pompával. I. Hermann türingiai őrgróf kérésére Erzsébetet a kor szokásának megfelelően négyéves korában eljegyezték Hermannal, az őrgróf fiával. Erzsébet Eisenachba, majd Wartburgba került. Az irodalom- és zenekedvelő őrgróf és buzgón vallásos felesége mellett jó nevelést kapott. 1213-ban meghalt az édesanyja, ami után hosszú ideig rémálmai voltak. Vőlegénye, a betegeskedő Hermann 1216-ban 19 évesen meghalt, ekkor – némi politikai huzavona után – öccse, Lajos, aki Erzsébet legjobb pajtása volt, jegyezte el. Az esküvőt 1221-ben tartották Eisenachban. Erzsébet a nála 7 évvel idősebb Lajossal boldog házasságban élt. Gyermekeik Hermann (1222. március 28.), Zsófia (1224. március 20.) és Gertrúd (1227. szeptember 29.). 1222-ben „utólagos nászútra” visszalátogatott férjével Pozsonyba; csak itt tudta meg anyja meggyilkolásának tragikus történetét. Erzsébet korán elkezdte a vezeklő életmódot: gyakran böjtölt, ostorozta magát, vezeklőövet is hordott. Éjjelente gyakran virrasztott. Első gyermekének születése után menedékhelyet alapított árva gyerekek részére, szegényeket segített. Második gyermeke születése után hálából 28 ágyas kórházat alapított, ahol maga is segített a betegápolásban. 1225-ben Lajos vazallusként II. Frigyes oldalán hadba indult, Erzsébet vette át a tartomány kormányzását. Az éhínségek, járványok okozta sebeket orvosolni igyekezett, kinyittatta Wartburg éléstárait, a szegényeket élelmezte. Maga is mértéktartóan élt. A családtagok aggódva nézték Erzsébet „pazarlását”, Lajos azonban visszatértekor mindent jóváhagyott. II. Frigyes megkoronázásakor ígéretet tett III. Ince pápának keresztes hadjárat indítására. Ennek beváltása Lajost is érintette. Erzsébet maga varrta fel a keresztesek jelét férje ruhájára. Ettől kezdve gyászruhát hordott. Lajos 1227. szeptember 11-én elhunyt. Szeptember 29-én született Gertrúd lányát már nem láthatta. IX. Gergely pápa levelében atyai szavakkal bátorította Erzsébetet, és az igen szigorú Konrád mestert gyóntatójává és hivatalos védelmezőjévé nevezte ki. Lajos öccsei, Raspe Henrik és Konrád igen keményen bántak Erzsébettel. A 20 éves özvegyet megfosztották a vagyona kezelésének jogától és férje birtokainak jövedelmétől. A kialakult helyzet miatt egy októberi napon észrevétlenül elhagyta Wartburgot újszülöttjével, majd másnap két másik gyermekét is elhozatta. Fonással tartotta fenn magát, gyermekeit a megmaradt ékszereiből neveltette. Eckbert bambergi püspök befogadta Pottenstein várába, és Erzsébetnek az újraházasodást javasolta. II. Frigyes császár meg is kérte a kezét, ám Erzsébet nem akart újabb házasságot kötni. Rövid időre még visszatérhetett Wartburgba, ám a család javaslatára Marburgba költözött. Assisi Szent Ferenc harmadrendjének tagja lett, ettől kezdve egyszerű szürke köntösben járt. Bár II. András hívta, nem tért vissza Magyarországra gyermekei neveltetése miatt.

Erzsébet 3 nappal előbb megmondta halálának napját. Sírja mellett számos csodás esemény történt. IX. Gergely pápa avatta szentté 1235-ben. Marburgi sírja fölé 1236-ban elkezdték építeni az Erzsébet-templomot, mely 1283-ban készült el. Magyarországon IV. Béla, Erzsébet testvére építtette tiszteletére az első templomot Kápolnán.