Pest- megyében Budapesttől 35, Váctól 7km-re a 652m Magas Naszály hegy lábánál található Kosd falu. A falu az őskortól
lakott település melyet igen gazdag régészeti lelőhelyek is tanúsítják. Legrégebbi épülete a 13. századi Római Katolikus
templom.
Neve a Kosa személynévből keletkezett. Jernei Ferenc az 1131-ben előforduló Kosa családnevet Kosdi-nak magyarázza. Középkori falu Nógrád megyében. Bár csak 1460-ban említik először, mint püspöki birtokot (Petróci Sándor szerint 1448-ban), mások már az alapítástól tehát Szent Istvántól tartják püspöki birtoknak, mivel előzőleg más birtokosát nem ismerjük. Van olyan vélemény is, hogy a falut a nógrádi birtokok (vár) adományozásával egy időben, 1199-1212 között kapta Boleszló váci püspök (1188-1212) Imre vagy II. Endre királytól. A tatárjárás alatt elpusztul, de IV. Béla újratelepíti. 1405-ben a váci püspök és káptalan újonnan létesített vámhelyként említik. Valószínűleg Báthory Miklós váci püspök kegyeltje volt Blasius de Kosd (Kosdi Balázs) feltehetően papi személy, akit bejegyeztek 1511-ben a krakkói egyetem magyar tanulóinak nyilvántartásába. 1542-ben Kosd után a birtokos káptalan fizet hadiadót. A török alatt bár lakói többször elmenekülnek. általában lakott. 1653-ban Vác után a legnépesebb püspöki falu (17 egész, 8 fél telkes jobbágy és 36 házas zsellér van a faluban). Lakói protestánsok lettek, akik használatba vették a templomot is. (Már 1616-ban arany úrvacsora poharuk van.) A falut 1945-ben Nógrád vármegyétől Pest megyéhez csatolták át. Mint ősi püspöki birtokon a templom és a plébánia is valószínűleg egészen korán létesült. A templom korai építését a régészeti leletek is bizonyítják.
Az első templom Bereck (1221-1235) váci püspök idejében épült. Nagy tekintélyű, sokszor pápai megbízásokkal is rendelkező férfiú volt. Talán neki köszönhetjük Erzsébet szentté avatását. Miután a kosdi birtokot feltehetően Imre vagy II. Endre király adományozta a váci püspöknek, nem véletlen, hogy a templom védőszentje Szent Erzsébet lett. II. Endre talán még megélte a kosdi templom felépítését. Ez a templom a tatárok idejében elpusztult. Helyreállítója valószínűleg Fülöp (1262-1278) váci püspök volt. IV. Béla feleségének, majd később Erzsébet (Kun) és Izabella királynénak kancellárja is volt. 1271-ben részt vett Árpád-házi Szent Margit temetésén, majd X. Gergely pápa őt bízta meg Margit szentté avatási perének vezetésével. Ezek, az országos ügyekben való részvétel során szerzett kapcsolatok indíthatták arra, hogy kosdi birtokán helyreállítsa és bővítse a tatárok által megrongált templomot. A bővítés párhuzamos példája a máriaszéplaki (Tolna megye), XIII. századi templom, amely egykor az ispotályos kanonokrend vagy a lovagrend birtokai közé tartozott. Valószínű tehát, hogy a templom építésére valamelyik ispotályos rend hatott, talán a johanniták.
A templom északi fala mellett egy gótikus kápolna állt, melyet 1975-ben helyreállítottak. Ennek oltármenzája is előkerült. Ma sekrestye. A templom gótikus átépítését Mihály püspök (1342-1363) végeztette, feltehetően a szécsényi templom példája nyomán. Annak építőit is ismerhette. 1462-ben a huszita támadások miatt megrongálódott templomot Szilassy Vince püspök állíttatta helyre. A mai református templomnak 1615-ből való gazdagon aranyozott ezüst kelyhe van. A 1653-ban jó állapotban van.Először 1690-ben vették vissza. Van olyan állítás is, miszerint a visszavétel Berkes András által már 1700 előtt megtörtént. A visszavétel ténye igaz, de az is tény, hogy Berkes András csak 1699-ben lett helynök, amikor Dwornikovich intencióit hajtotta végre. 1702-ben a templom bizony rossz állapotban van: boltozata beszakadva, falait pillérekkel kellett megtámogatni, egyetlen oltára van, de ereklyék nélkül. A szécsényi országgyűlés Nógrád megyei biztosai Nagyorosziban 1705. okt. 23-án vissza is adják a reformátusoknak (Chobot ezt a visszaadást nem említi). Végül is 1719. novemberében Althann Frigyes püspök személyesen vette vissza a templomot, e visszavételt azonban sem a protestánsok 1724. január 19-i, a Pest megye közgyűléséhez beadott kérelme, sem Lampe műve nem említi (sőt Chobot sem). Ekkor a kosdiak rendbe hozzák a templomot, és Szent Erzsébet tiszteletére megáldatják.
1734-1736-ban az Acta Cassae Porchorumban ez áll: A templom Szent Erzsébet özvegy tiszteletére van szentelve. Rád filiája. Egy kis oltára van, gerendákkal és deszkázással van fedve, nincs orgonája, nincsenek padjai, teteje megrongált, egy kelyhe van, két kazulája, az egyik elnyűtt, a másik jobb állapotban van. Egy harangja van a templom közelében lévő fa harangtoronyban, ciboriuma, monstranciája és kerítése hiányzik.
Végül Migazzi Kristóf püspök 1766-ban csaknem teljesen újjáépítteti, ennek ellenére az 1774. évi conscriptio ecclesia ab immemoriali ex solidis materialibus muratanak (emberemlékezet előtt szilárd anyagból falazott) mondja, amit sokszögű, támpilléres szentélye is igazol, tehát a Migazzi-féle átépítést csak renoválásnak tartották. A Műemlékjegyzék azonban a templomot 1766-ban épített (tehát mégis Migazzi által!) klasszicizáló barokknak mondja. Ismételten renoválták 1824-ben, 1834-ben, 1842-ben és 1932-ben. Főoltárképe 1770-ből származó értékes művészi alkotás és említésre méltó még a Szentháromságot ábrázoló faszobra is. A templom liturgikus terét 1980-ban H. Nándori Klára, az OMF tervezőmérnöke rendezte át. A templom előtti, 1796-ban copf-stílusban emelt kálvária szoborcsoport műemlék jellegű.
Plébániája minden bizonnyal középkori eredetű. 1559-ben András nevű papja már meghalt, de egy Ferenc nevű papja ekkor is volt. Plébániáját Althann M. Frigyes 1719-ben állította fel. Vezetését a váci ferencesekre bízta. 1720-tól 1730-ig azonban a váci piaristák látták el. Amikor Vay Ádám, Rád földesura 1728-ban egész családjával áttért a katolikus hitre, Rádon plébániát alapított, s ehhez affiliálták Kosdot, és élére egyházmegyei papot állítottak. Azonban amikor Eőszi László plébános az 1740. évi pestis alkalmával betegeinek látogatására Kosdra ment, attól való félelmében, hogy a visszatérő plébános a ragályt Rádra is behurcolja , holmiját a falu határára hurcoltatta, és nem engedte többé visszatérni.
A jelenlegi plébániát Migazzi püspök építtette 1785-ben, melyet 1825-ben és 1903-ban megújítottak. 1859. június 21-én itt keresztelték Hénap Tamást, a későbbi piarista rendfőnököt. Plébánosai közül Bogyay Mihály (1753-1830) később váci kanonok, irodalmi tevékenységet is folytatott. Historia Domusa 1785-ben kezdődik. Az 1828. évi Canonica Visitatioja a plébániai levéltárban is megtalálható. Az egyházközség elemi iskolát is fenntartott, több tanerővel.
Megjegyzés: Az 1317-1320 évi pápai tizedjegyzékben előforduló Scord egyházat Bednár Kosdnak értelmezi, míg Ortvay Szórának, vagy S. Cord = S. Gorg olvasás alapján Szent Györgynek (a mai Felsőszentgyörgy vagy Tápiószentgyörgy) értelmezi de ez látszik a legkevésbé helytállónak. 1421-ben Balázs fia István parochialis ecclesia S. Martini confessoris de Kost Wac Dioec. (A Szent Márton hitvalló tiszteletére épült Kost a váci egyházmegyében) rektora, teljes búcsú engedélyt kap V. Márton pápától. Sándor Frigyes szerint ez csak Kosd lehetett! Ennek viszont ellentmond a Szent Erzsébet titulus. Scordâ plébániát Petróci is azonosíthatatlannak mondja.